Vegye kezébe saját életét!

Legtöbbször családi- és társadalmi elvárások  határozzák meg viselkedésünket, öltözködésünket, életmódunkat. De hol van a határ? Meddig engedhetünk beleszólást az életünkbe? Hogy érhetjük el, hogy ne legyen túl nagy befolyása ránk a televízióban, rádióban, interneten látottaknak, hangzottaknak?


Ha nem akarunk az aktuális hírfrontoktól „agymosott” tömegemberré válni, akkor csak annyit kell tenni, hogy visszatérünk a gyökerekhez: több olvasás, kevesebb tv nézés, az is jól megválogatva. Mint ahogy az asztalról sem eszünk meg mindent, hanem megválogatjuk, attól függően, hogy mennyire vagyunk éhesek vagy épp mire és milyen mértékben van szükségünk, próbáljuk meg megtenni ezt az informá-
cióval is.
Nemcsak több szabadidőnk lesz, ha nem nézünk annyi tv-t, hanem elmúlnak a felesleges félelmeink is. Mert kevesebb erőszakról, rémisztő dologról lesz tudomásunk. Ez azért jó, mert nem a számunkra ellenőrizhetetlen forrású és tartalmú információval foglalkozunk, hanem a saját életünkkel.
Naponta háromszor ellazulni, relaxálni vagy akár meditálni rendkívül hasznos és egészséges. Ha ezt minimum 1–2 hónapon át rendszeresen gyakoroljuk, sokkal jobb közérzettel tudunk a napi teendőinkhez látni. Ekkor lehet előszedni, hogy mit is szeretnénk, azt milyen módon tudjuk megvalósítani, de az is megoldás lehet, ha csak hagyjuk, hogy a lehetőségek találjanak meg minket. A legfőbb akadályok, amiket hallottam eddigi pályafutásom során: Nem merem. Ehhez túl félénk/vakmerő vagyok. Túl fiatal/öreg vagyok. Nem engedik a szüleim, a gyerekeim, a házastársam, az anyósom, az apósom, nem tudok idegen nyelven beszélni stb.  A kifogások tárháza végtelen. Ezeket a kifogásokat, akadályokat kell kimazsolázni az életünkből, szép szóval és határozottsággal.
Ha bárki korlátoz minket bármiben, az a mi hibánk. Ha eddig hagytuk is, ideje rajta változtatni. Ha a fenti gondolkodásmódot magunkévá tesszük, a gyakorlatokat elvégezzük rendszeresen minden nap, akkor tudatunk egy más irányba kezd fókuszálni.
Ki kell lépni abból a körből, hogy mások elképzelései szerint éljük az életünket. Igaz a mondás, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Egyszerűen csak napi szinten el kell távolodni mások igényeitől, és a sajátunkat, a családunkét kell egyengetni. Nem a közösségi oldalakon található bölcsességeket kell böngészni, hanem a saját elképzeléseinket lépésről lépésre kitartóan megvalósítani. Legyen az kicsi vagy nagy dolog, ha tervet készítünk, és ahhoz tartjuk magunkat, apránként bármilyen jó vagy szép dolgot megvalósíthatunk.
Ha a tervünket megvizsgáljuk, és mi magunk jónak találjuk, akkor hasznos dolog leírni 4–5, de legfeljebb 10 pontban, és az esetek kilencven százalékában  körülbelül egy-két év alatt megvalósul. Ez akkor is így van, ha komoly a cél, és látszólag jelenleg akadályok vannak a megvalósulás útjában. A szándék a sors által önmagát valósítja meg. Tehát ha kicsit kivonjuk magunkat a sugárzott gondolatok hatása alól, máris jut hely a saját gondolatoknak, elképzeléseknek. Ha ezt így is folytatjuk, akkor saját kezünkben marad a sorsunk.
Az a kérdés: akarjuk-e igazán ezt az érzést, és elég erősek vagyunk e hozzá, vállalva a tévedésekkel és hibákkal együtt, hogy már magunk vagyunk a felelősek magunkért, és nem hibáztathatunk mást, ha balul sülnek el a dolgok. Hiszen a szabadság és a függetlenség felelősséggel is jár. Még ha nem is mindig szeretünk tudomást venni róla…